"Buddha valóban az egyik legkifejezőbb szót választotta: sunjata. Az angol szó, az angol megfelelője ennek - a semmi - nem ennyire gyönyörű kifejezés. 
Ezért változtatom én "semmi-ség"-gé. Hiszen a semmi az nem csak semmi: az minden. Ott vibrál benne mindennek a lehetősége. Minden benne van, tökéletes. Megnyilvánulatlan, de mindent magában rejt.
Előtted is csak a természet van, utánad is csak a természet van... miért kell akkor a közepén ekkora hűhót csinálni? Miért kell a közepén ennyire aggódni, ennyit nyugtalankodni, ennyire nagyravágyónak lenni? Miért ez a kétségbeesés?
Az egész út a semmi-ségből indul, és a semmi-ségben végződik."

Osho

5. A SZELLEMI SZIKRA [A Főpap, A Beavatott]

Egy külső megjelenésében is nagy tudásúnak, a Kozmosz legmélyebb titkaiba is beavatottnak látszó embert látunk magunk előtt, akinek arcán azonban a szellemi gőg semmiféle jelét nem fedezzük fel. Mélyre hatoló erős pillantása, elgondolkodó, a világ nagy összefüggéseiben elmerülő tekintete, gyengéd és jóindulatú mosolya, belsőleg végtelenül magabiztos lénye meggyőz bennünket arról, hogy ez a valaki valóban bölcs és lehet tőle tanulni. Fején egy hosszúkás, három részre tagolt Süveg van, ami szintén csak valami „kihelyezése” és szemléltetése annak, ami „belül”

található, ennek az embernek a tudatában és egész személyiségében. Bal keze hosszú arany Botot fog, amelynek felső végén egymás fölött szintén három, egyre kisebbedő kereszt figyelhető meg. Ez a Hármasság az Ember alapvető felépítését és egyúttal magának a Kozmikus (Szellemi) Létnek a rétegzettségét demonstrálja. – Előtte egyaránt fedetlen fejű – fejdísz nélküli –, de öltözetükben eltérő két ember ül a „Beavatott” felé fordulva. Figyelemmel hallgatják, de a kezük gesztikulál, ami világossá teszi, hogy nem egy „tekintély” előtt görnyednek alázatosan, hanem

eleven kapcsolatban állnak a bölcs férfival, kérdeznek, hozzászólnak, ellenkeznek, vagy elismétlik, amit hallottak, hogy valóban pontosan értsék a Magasabb Tudást.

A Magasabb Tudás az Útról szól, amit az embernek meg kell tennie, hogy a Kozmosz Szellemiségének avagy a Szellemi Világnak egy új és majd valóban teljes értékű tagja legyen. Ez az Út azonban nem valahol rajtunk kívül keresendő, hanem magában az emberi bensőben, mert ez az ember Szellemi Valójának az Útja, amely Út az ő tudati-lelki Fejlődése is egyben, amelynek során és által végül megteremti magában, a saját egyediségében a Szellem realitását.

Az ember azonban „nem egyedül” indul el ezen az Úton. Az Isteni Szellem önmaga szubsztanciájából és minőségéből mindenkibe belehelyezett egy darabot, amely a Fizikai Lét sötétségében az egyetlen világító fáklyánk, a Szellemi Fény felé vezető belső eszközünk és magasabb képességünk. Ez az „istenrész” tehát bennünk van, magunkban kell figyelnünk és megtalálnunk!

– A Szellem Szikrája, Csírája bennünk. Az Emberbe ültetett Isteni.

– A képesség a Szellemire. Az Isteni Tudattal való kapcsolatba kerülés lehetősége.

– A szellemi Belső Tűz, ami képessé teszi az embert, hogy felfogja, elérje és együtt lángoljon a szellemi – „külső” – Világtűzzel, a Világteremtő saját szellemi tüzével, és egyet akarjon vele, ugyanarra törekedjen, mint maga a Személyes Abszolútum.

– A hit önmagunkban. Saját egyediségünk és egyéni létünk értékességének tudata.

– Minden emberben ott van a Szellemi Való, A Szellemi Szikra, a „Beavatott”, amely a mi Szellemi Vezetőnk, az Isteni Szellem képviselője bennünk, amely tud magáról a Szellemiről, annak minőségéről, és hírt ad róla.

– Az Ember mint Szellemi Lény.

Negatív formája: Gőgösség. Öntömjénezés. Felsőbbrendűség-tudat.

/ A leírás SZABÓ ATTILA   " AZ ÉN, A SZABADSÁG ÉS A SZELLEM  A TAROT NAGYARKÁNUMAI, MINT AZ ÉN-BEAVATÁS FOKOZATAI "  című művéből való /