Maslow piramis
A Maslow-féle szükségletelmélet
Abraham Maslow századunk szülötte, a 30-as évekig a viselkedés-lélektan, az a pszichológiai irányzat, vonzotta amely az egyént viselkedésének, nem pedig belső működéseinek figyelemmel kísérésével tanulmányozza.
Hatott rá a pszichoanalízis is, ám elégedetlen volt annak a motivációról szóló elméletével, ezért kidolgozta sajátját.
Elmélete szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája (a szükséglethierarchia), mely az alapvető biológiai szükségletektől azon komplexebb pszichológiai motivációkig terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. Az egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak.
Az emberi szükségletek öt, hierarchikusan egymásra épülő kategóriába csoportosította:
1. fiziológiai szükségletek
2. biztonsági szükségletek
3. szeretet- és közösséghez tartozás igény
4. tisztelet, elismerés iránti igény
5. tudás és megértés iránti vágy
Hiányalapú szükségletek:
- fiziológiai szükségletek ( éhség, szomjúság, szexualitás )
- biztonsági szükségletek ( fizikai védettség, kiszámíthatóság )
- szervezet, valahova tartozás szükséglete
- tisztelet és elismerés szükséglete
Növekedés alapú szükségletek:
- kognitív szükségletek ( tudás- megértés-, megismerés utáni vágy )
- esztétikai szükségletek
- önmegvalósítás szükséglete
Maslow rendszerében tehát ezek a szükségletek egymásra épülnek, egyik szint kielégítése a következő szint motivátorként jelenik meg. A valóságban ez nem 100 %-os kielégítettséget jelent: mindenkiben él a tudás és megértés iránti vágy, annak ellenére, hogy például a szeretet igénye nincs maradéktalanul kielégítve.
Ez, az identitás kérdése az alapvető fiziológiai és pszichológiai szükségletek kielégítése után vetődik fel. A szükségleteknek ezt az osztályát a hiányérzet működteti, mellyel szemben áll önmagunk megvalósításának szükséglete.
E szükséglet kielégítésének lényege, hogy a személy azzá váljon, akivé adottságainál fogva válhat, feltéve, hogy autonóm módon választ.
A választás során a személy elhárítja az önazonosságát fenyegető hatásokat és erőket; előnyben részesíti azokat a lehetőségeket, amelyek választása révén önmagából kihozza a legjobb változatot.
Ez csak akkor lehetséges, ha a személy "elfogadja és megismeri kötöttségeit, képes adni és tartozásait kiegyenlíteni, de képes kreatív módon változtatni is körülményein, feltételein".
Ez a szemlélet az identitást kiszabadítja az önszemlélet bilincseiből és az autonóm, kreatív, önmegvalósító cselekvés dimenziójába helyezi. Azzal, hogy a személy kilép a saját maga által definiált korlátok közül, meglátja a helyét a természetben, a világ térségében és időfolyamatában: megtapasztalja a teljes, bensőséges önmagát. E bensőséges élményből mindig ez fakad: kötődés, lelkesedés, kreativitás.
1. Fiziológiai szükségletek
A fiziológiai szükségletek a legerősebben jelentkező, legdominánsabb szükségletek. Bár az összes fiziológiai szükséglet felsorolása képtelenségnek tűnik és némely szükséglet hovatartozását illetően kétségek támadhatnak (pl.: érzéki örömök: ízek, szagok, simogatás, stb. fiziológiai szükségletek-e?), az alapvető fiziológiai szükségletek az éhség, szomjúság, szexuális vágy, aluszékonyság, anyai reakciók.
Ha ezen szükségletek nincsenek kielégítve - vagy akár csak egy közülük - akkor minden egyéb szükséglet megszűnhet, vagy háttérbe szorulhat.
Ha valaki például éhezik, számára egy cél létezik: az élelemszerzés. Ebben az esetben megszűnnek számára az egyéb motiváló tényezők: nem törődik a biztonságosabb gépkocsi vásárlással, elhanyagolja emberi kapcsolatait, de még az azonos szintű szükségletek - szexuális vágy, alvás iránti igény - is jelentőségüket vesztik. Ilyenkor az ember tudatát majdnem teljesen az éhség tölti ki, az egész organizmus jól jellemezhető azzal, hogy éhes.
Az emberi organizmus egy másik sajátos jellemzője az, hogy szükséglet kielégítetlensége esetén az ember egész jövőképe megváltozhat. Az éhes ember leghőbb vágya egy olyan hely, ahol sok élelem van. Korgó gyomorral akár a diktatúrát is elfogadná: csak ehessen végre.
Ha a fiziológiai szükségletek kielégítést nyertek, az organizmuson a következő, biztonsági szükségletek uralkodnak.
2. Biztonsági szükségletek
A biztonsági szükségletek kielégítetlensége következtében fellépő motiváció működése analóg a fiziológiai szükségleteknél tárgyaltakkal.
Tehát biztonság hiányában a többi, magasabb rendű szükséglet jelentőségét veszíti, valamint bizonytalan környezetben élő egyén legfőbb törekvése a biztonság megteremtése lesz.
Mi ez a biztonság? Annak a tudata, hogy védettek vagyunk a bűnözéssel, szélsőséges időjárással, háborúkkal, járványokkal, vadállatokkal, stb. szemben. Ide tartozik még a létbiztonság érzése is, az a hit, hogy a jövőben képesek leszünk biztosítani alapvető szükségleteink kielégítését.
A biztonsági szükségletek tágabb értelmezésébe sorolható a megszokott, ismert dolgok előnyben részesítése az idegennel, ismeretlennel szemben.
3. Szeretet- és közösséghez tartozás igénye
A Maslow hierarchia ezen a fokán álló egyén legfőbb törekvése hogy barátok, vagy a szerelmese vegyék körül, egyéntől függően netalán a gyerekei ricsajozását szeretné hallani, vagy egy számára fontos személy társaságát kívánja. A lényeg a bensőséges, gyengéd, őszinte emberi kapcsolatban van. Itt a szerelem nem keverendő össze a szexuális viselkedéssel, amit a fiziológiai szükségletekhez soroltunk.
4. Tisztelet iránti igény
Az embernek egyformán van szüksége arra, hogy mások tiszteljék, elismerjék őt és arra, hogy önmaga is becsülje magát. Ezpedig csak úgy lehetséges, hogy mindez valós képességeken, eredményeken, sikereken alapuljon.
A tisztelet, elismerés iránti vágy két alcsoportba sorolható.
Az egyik az erő, eredményesség, megbízhatóság és szabadság érzése, a másik a hírnév, presztízs iránti sóvárgás.
E második azzal az emberi tulajdonsággal van összefüggésben, hogy mindenki szeretne a figyelem középpontjába kerülni, fontosnak látszani, a világ szemében értékesnek, elengedhetetlenül szükségesnek tűnni.
Ezen igények kielégítetlensége kisebbrendűségi, elesettségi, frusztrált érzésekhez vezethet.
Azonban ha ki vannak elégítve, fellép a következő, magasabb rendű szükséglet, az önmegvalósítás iránti igény.
5. Tudás és megértés iránti vágy
Mi a filozofálás, kíváncsiság, tanulás, kísérletezés motiváló szerepe? Ez különösen nehéz kérdés, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a motivátorok akkor is igen erősek lehetnek, ha kielégítésük az egyén biztonságát - vagy egyéb szükségletének kielégítését - is veszélyeztetik.
A tudás és megértés iránti vágy mindenesetre ugyanolyan személyes jellegű, mint az előbb felsorolt öt szükséglet.
6. Önmegvalósítás iránti igény
"A zenésznek zenélnie, a művésznek festenie, a költőnek írnia kell, ha véglegesen boldog akar lenni. Amit az ember tud, azzá kell lennie."
Maslow, vizsgálva az önmegvalósító emberek életét az önmegvalósító személyek megkülönböztető jellemzőit az alábbiakban összegezte:
1. A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot.
2. Olyannak fogadják magukat és másokat, amilyenek.
3. Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.
4. Természetesek és mesterkéletlenek.
5. Inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak.
6. Függetlenek és autonómak.
7. Állandóan készek az események friss látásmódjára.
8. Jó humorérzékük van, humorérzékük filozofikus, gondolatgazdag és nem ellenséges tartalmú.
9. Kreatívak, találékonyságuk friss és a gyermekéhez hasonlít.
10. Törődnek az emberiség jólétével.
11. Mélyen átélik az élet alapélményeit, gyakran tapasztalják a természettel való egység élményét, az idő és a tér dimenzióit.
12. A tevékenység folyamatát önmagáért méltányolják.
13. Erős és bensőséges kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel.
14.Objektív nézőpontból képesek az életre tekinteni.
15. Belső függetlenségüket őrzik attól a kutúrától, amelyben élnek.
16. Bizakodva élnek egy jóhiszemű világban.
Néhány olyan viselkedés, amelyeket Maslow az önmegvalósító élethez vezetőnek vélt:
1. Úgy éld az életed, mint a gyermek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással!
2. Inkább új dolgokat próbálj ki, mintsem ragaszkodj a biztos módszerekhez!
3. Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy a többség hangjára tapasztalataid értékelésében!
4. Légy őszinte, légy valódi; kerüld a színlelést és szerepjátszást!
5. Készülj fel rá, hogy nem leszel népszerű, ha nézeteid nem egyeznek meg a többségével!
6. Vállalj felelősséget!
7. Amit eldöntöttél, hogy megteszel, vidd is véghez!